Az örök nagy szerelmem az Ericsson T28 tipus.

1999-ben dobta piacra a svéd cég.Akkor természetesen csak keveseknek volt,hiszen pl. a Nokia 3210-hez képest iszonyatosan drága volt magyarországi viszonylatban.Én csak évekkel később tudtam hozzájutni először egy T29-es majd aztán az áhított T28-as készülékhez.Először mikor kezemben tarthattam meghökkentett milyen vékony,kicsi telefon.Gombnyomásra nyíló flipje lenyűgözött.Azóta már kb. a hatodik példánynál tartok,de sajnos mind végfokhibás lett.A legnagyobb magyar aukciós online pictérről vettem sorban négy darabot,mind eldobta a térerőt egy idő után.De jelenleg is van egy példány,dobozban összes tartozékkal,papírokkal.De sajnos ő is küszködik a térerővel.De a szerelem megmaradt.Volt hogy pár évvel ezelőtt Pestre mentem fel /hozzám 120km/ gyári bontatlan ultra slim akkuért mert máshol nem találtam.Mai napig használom mikor épp működik,sokan megcsodálják,elkérik,megtapogatják legtöbbjükben szép emlékeket idéz fel.Van valami ebben a telefonban ami nagyon magával ragadja az embert.A mai modelleknek szerintem már soha nem lesz ilyen kultusza.Nekem is érintős a hétköznapi telefonom,de nem szeretem,viszont nincs kedvem külön fényképezőt hordani magammal,ezért használok modern készüléket,igaz annyira azért nem hiszen 2007-es modell.A legnépszerűbb "kérdezős" oldalon gyakran látok ilyesmi kérdést hogy ha valakinek régebbi telója van az égő-e,illetve lehet-e vele csajozni.Szerintem minenki olyat használ amilyet akar vagy tud.